Csemegekukorica

(Zea mays L. convar. saccharata KOERN.)

A kukorica származására vonatkozó elméletek ellentmondásosak. Kutatások (ásatások) eredményeként ma már elég biztonsággal állíthatjuk, hogy őshazája Dél- és Közép-Amerika. Európába Amerika felfedezése után került.

Táplálkozási értékét jelentős fehérje- és szénhidráttartalma adja. Fehérjetartalma a borsóéhoz áll közel, zsírtartalma annak négyszerese, szénhidráttartalma közel kétszerese. A takarmánykukoricáéhoz képest keményítőtartalma a fele, helyét különböző cukrok, főleg poliszacharidok foglalják el. Keményítőképződést gátló gének beépítésével előállítottak olyan, ún. super sweet kukoricákat, amelyek keményítőtartalma 10% alatt van, szacharóztartalmuk viszont 30% feletti (a takarmánykukorica 1,5 és a normál csemegekukorica 2,7%-ával szemben)

Hőigénye nagyobb a takarmánykukoricáénál. A magok keléséhez szükséges minimális hőmérséklet 10 °C felett van. Optimális fejlődéséhez 22–25 °C szükséges. 35 °C feletti fejlődése már rendellenessé válik.

Igen érzékeny a tavaszi hűvös időjárásra. Ekkor levelei sárgulnak, növekedése lelassul vagy megáll. Fagyra érzékeny.