Fejeskáposzta
Fejes káposzta
(Brassica oleracea L. convar. capitata provar. capitata DUCH.)
A termesztés jelentősége
A legrégebbi kerti növények egyike. Egyiptomban szent növényként tisztelték, már a görögök és a rómaiak is fogyasztották. A 15. századból különböző változatait ábrázoló képek ismeretesek. LIPPAY JÁNOS szerint Magyarországon már a 15. században nem csupán házikerti növény, kikerül a szántóföldre is.
A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE
A fejes káposzta meszes talajon tűri a monokultúrát is, de természetesen csak akkor, ha az ilyenkor nagyobb fertőzési veszélyt jól szervezett növényvédelemmel semlegesítjük. Savas kémhatású területeken a gyökérgolyva (Plasmodiophora brassicae) miatt meszezés nélkül nem termeszthető több éven át önmaga után.
A fejes káposztát a termesztőtájakon az öntözetlen kombinált szántóföldi vetésforgóban termesztik. Jó előveteményei a hüvelyesek, a burgonya, a paprika és az őszi gabona. Rossz előveteménye a kukorica, a kender, a cukorrépa és a zeller. Az őszi fejes káposzta későn kerül le a területről, így csak tavaszi növények követhetik (paprika, paradicsom, gyökgumósok, hagyma, levélzöldségek, kalászosok).
Az öntözött zöldséges vetésforgóban a frissen istállótrágyázott szakaszba kerül. A fejes káposzta a talajt hamar beborítja, ezért jó gyomirtó növény. A főnövényként termesztett hosszú tenyészidejű fajtákat kivéve jól beilleszthető a kettős termesztésbe, hiszen a korai szabadföldi után június végétől, illetve az őszre ültetett rövidebb tenyészidejű fajták előtt június végéig más növény termeszthető (borsó, bab, takarmánykeverékek, áttelelő spenót, saláta, korai burgonya stb.).
