Zeller

Zeller

(Apium graveolens L. convar. rapaceum [MILL.] GAUDICH)

Régóta termesztett növény. Az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak már ismerték és fogyasztották. Ősalakja, a vadzeller (Apium graveolens var. silvestre Presl.), kozmopolita. Megtalálható Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, valamint a Kanári-szigeteken.

Három típusa van. A gumós, a halványító- és metélőzeller. Nálunk és Közép-Európában az első változatot termesztik, Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Észak-Amerikában pedig inkább a halványítózellert kedvelik. A metélő típusnak kisebb a jelentősége.

A halványító- és a metélőzeller gumót nem képez. Ezeken a főgyökér végig jellemző, és az elágazásoktól jól megkülönböztethető.

Hőigénye közepes. A többi gyökérfélénél több hőt igényel. Hőoptimuma 19±7 °C. Csírázása már 5–6 °C-on megindul, de kelése 26 °C hőmérsékleten a leggyorsabb. Szikleveles korában 12 °C a kedvező hőmérséklet, később a fénytől és a napszaktól függően az optimum körüli érték a megfelelő. A hideget viszonylag jól tűri. Lombos állapotban a talajban mínusz 4, mínusz 5 °C-ot is kibír. A talajból kiemelve, lombjától megfosztva azonban fagyérzékeny.

A NÖVÉNYVÁLTÁS ÉS JELENTŐSÉGE

A zeller monokultúrára érzékeny növény. Ezért önmaga vagy más gyökérféle után csak 6–7 év múlva kerülhet. Ennek oka elsősorban a lombot károsító kórokozók elszaporodása. A növényváltásnak tehát igen nagy a jelentősége a zeller termesztésében.

Elhelyezhető mindkét öntözött forgótípusban, a kombináltban és a zöldségesben egyaránt. Körzeteiben a kombinált, városok közelében pedig a zöldséges vetésforgók növénye. Hosszú tenyészidejű (180–240 nap), ezért kettős hasznosításra nem alkalmas, a forgóban mindig főnövényként (terményként) szerepel.